Itt az újévi fogadalmak ideje, én is azon gondolkodom - valójában már tavaly óta -, hogy mit is fogadhatnék meg az új évre. Könnyű volna a helyzet, ha még dohányoznék, vagy jól eláztam volna a nagy óév-búcsúztató elő-, utó- avagy valós idejű bulikon, amiken egyébként idén - tökéletes alibivel felszerelkezve (3,5 hónapos, ugye) - nem vettem részt.
Újévtől függetlenül megfogadtam már olyan apró-cseprő dolgokat, mint például hogy amint visszamentünk Németországba, keresek Beninek úszótanolyamot és gitártanárt. Itt meg is állnék, azt hiszem ezzel a két feladattal ugyanis ellőttem azon fogadalmakat, amiket nagy valószínűséggel meg is fogok tudni tartani.
Eszembe jutottak még nagyobb szabású tervek is, például az, hogy majd jól átolvasok minden bejegyzést százszor, mielőtt közzéteszem, hogy ne utólag kelljen milliószor módosítani. Talán-talán ez is tartható.
A homályzónából jönnek kósza ötletek még, mint hogy nem eszem az ember máját, ha éjjel-nappal kell dolgoznia (esélytelen - mindig akkor kell dolgoznia, mikor valami fontos esemény miatt szükség lenne rá), vagy több időt töltök Benjáminnal (ez is nehezen megvalósítható, amíg a kislány ennyit cipelteti magát, de még itt is látok némi reményt).
Jaj, a kedvencem: nem káromkodok mint a kocsis a fallabda-pályán, ha nem megy a játék. Legalábbis magyarul nem, hogy szegény ellenfél is értse, nem őt szidom. Ez is betarthatatlan fogadalom lenne: magyarul káromkodni jóóóóóó, németül lehetetlen. Ha jól belgondolok itt ültömben, nincs mit megfogadnom. Boldog ember vagyok.
Hja, azért álljon itt végül a kedvencem: nem olvasok többet mama-papa-baba-blogot és főleg nem szólok hozzá értelmetlenül meddő vitákhoz. Ezt valójában minden nap többször megfogadom, nagyjából annyiszor, ahányszor nem is sikerül betartani...
Újévtől függetlenül megfogadtam már olyan apró-cseprő dolgokat, mint például hogy amint visszamentünk Németországba, keresek Beninek úszótanolyamot és gitártanárt. Itt meg is állnék, azt hiszem ezzel a két feladattal ugyanis ellőttem azon fogadalmakat, amiket nagy valószínűséggel meg is fogok tudni tartani.
Eszembe jutottak még nagyobb szabású tervek is, például az, hogy majd jól átolvasok minden bejegyzést százszor, mielőtt közzéteszem, hogy ne utólag kelljen milliószor módosítani. Talán-talán ez is tartható.
A homályzónából jönnek kósza ötletek még, mint hogy nem eszem az ember máját, ha éjjel-nappal kell dolgoznia (esélytelen - mindig akkor kell dolgoznia, mikor valami fontos esemény miatt szükség lenne rá), vagy több időt töltök Benjáminnal (ez is nehezen megvalósítható, amíg a kislány ennyit cipelteti magát, de még itt is látok némi reményt).
Jaj, a kedvencem: nem káromkodok mint a kocsis a fallabda-pályán, ha nem megy a játék. Legalábbis magyarul nem, hogy szegény ellenfél is értse, nem őt szidom. Ez is betarthatatlan fogadalom lenne: magyarul káromkodni jóóóóóó, németül lehetetlen. Ha jól belgondolok itt ültömben, nincs mit megfogadnom. Boldog ember vagyok.
Hja, azért álljon itt végül a kedvencem: nem olvasok többet mama-papa-baba-blogot és főleg nem szólok hozzá értelmetlenül meddő vitákhoz. Ezt valójában minden nap többször megfogadom, nagyjából annyiszor, ahányszor nem is sikerül betartani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése