2010. január 4., hétfő

Jaj, úgy imádom a frissen fürdetett gyerek- és babaszagot! Ma jutott mindkettőből. A rózsás a kis arcuk fürdés után, tisztára nyalogatnivaló. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó volna macskafélének lenni, ők büntetlenül nyalogathatják a kicsinyeiket. Én kénytelen vagyok beérni puszilgatással, simogatással, masszírozással és dögönyözéssel, ha nem akarom, hogy rám szálljon a GYIVI (szívszaggató sóhaj).

Amit még imádok, az a babaláb (és a szaga, természetesen). Amióta Beni megszületett, tisztára lábfetisiszta lettem, ami kizárólag a gömbölyű baba- illetve kisgyereklábakat érinti. Sajna Beni lába már a "büdös nagy 31-es" kategória és egy jó ideje egyáltalán nem gömbölyű, tehát nem is olyan csábító számomra, de szerencsére kaptunk ajándékba egy aprócska 14-est (?), így néhány évig még hódolhatok a szenvedélyemnek.

Isteni szerencse, hogy a kislány is imádja, amikor a lábát puszilgatom meg gyürkészem. Már-már szertartás ez minden egyes pelenkázáskor. Ha valami miatt elfelejtem, mondjuk mert a nagyra koncentrálok közben, vagy teljesen máshol jár az agyam, akkor egyértelműen jelzi, hogy naaaaaaa, itt valami kimaradt! Én meg boldogan nekiesem a kis tappancsának.

Néha arra gondolok, hogy jó volna a finom babaszagokat kis üvegcsékbe zárni, és ha majd néhány év múlva elkezdenek hiányozni, akkor csak bemegyek a spájzba, és leemelem a polcról azt, amelyikhez kedvem szottyan, és nagyot szippantok belőle....

3 megjegyzés:

Magenta írta...

Én a gyerekek halántékával vagyok így, érdekes, hogy még a nagyoknál is érzem azt az illatot, amit kiskorukban, de csak én. Az anyai orr, ugye. :)

Ha a közelembe jönnek, mindig elkapom őket egy kis szaglászásra. :D

ruju írta...

:-D Azért a tarkó és a halánték legalább nem annyira perverz :-D De én is imádom (majdnem) mindenhol is szagolgatni őket. Éljenek a gyerekszagok! :-)

kukabúvár【ツ】 írta...

Nyugtass meg, hogy nem láttad A parfüm c. filmet!
Ha mégis igenlő a válaszod akkor...hmmmm...
akarsz róla beszélni?
(megyek a kemping-díványommal) :)