Nehéz ezt most megírnom, Szóval azért nem írok mostanában olyan sokat, mert belecsúsztam egy csúnya depibe, és most lábadozom kifele belőle, "röpke" fél év elteltével... (remélem a címet értékelitek :-D). Idővel szeretnék majd egy "kisokost" összeállítani erről, hogy mások tanulhassanak belőle. Ezért kérlek titeket, akik még esetleg nem adták fel, és ide-ide néznek, írjátok meg akár mélben, akár kommentben, mi az, ami titeket érdekelne depresszió témában. Szívesen olvasnék személyes történeteket is, persze csak olyanokat, amik megoszthatók a világhálón.
Az életről anyit, hogy szeptembertől dolgozom itt. Nemcsak a munkáimat árulják majd, hanem én magam is eladó leszek. Nagyon várom már, csoda egy kis bolt lesz, egy mesebeli házikóban... És ruju cuccokat lehet majd kapni benne... Próbálok dolgozni is ezerrel, de ez mostanában nem olyan egyszerű.
Rebes egyre többet beszél, már simán kommunikálunk, keveri a két nyelvet, de nagyon cuki. Ilyenek jönnek ki belőle, hogy: Mami, cumi, meins. Vagy, hogy anya, guck mal, komm... Hol a Beni / cumi / csiga / kavics / apa / bácsi /stb... Motort imádja, babázik ezerrel, öltöztet, pelenkáz, altat, énekel, beszél, játszik vele. Iszonyat súlya van, én már csak lihegek-pihegek egész nap, mert egy lusta kis disznó is, és cipelteti magát sokat.
Beni pedig a másik tündér, egy sajtkukac jótanuló. Most éppen sátrazni ment az apjával és a legjobb barátjával. Remélem nem mossa el őket az eső.
Most hirtelen ennyi. A galériába töltöttem fel új képeket munkákról, főleg ékszerekről, amik a boltban lesznek kaphatók.
