Délután bulihangulat kerekedett (á la Rebeka másik szülinapja, ami történetesen pont ma van), és ezt a dalt hallgattuk őrjöngve mi hárman. Erről eszembe jutott, hogy én innen tudom, hogy a krokodil az das Krokodil, amiről meg eszembe jutott, milyen görcsösen próbáltam ezelőtt kilenc évvel a német névelőket magamévá tenni, és milyen sokáig tartott, míg elengedtem ezt a névelő-parát, és ma már nagyjából leszarom, és érzésre megyek, kommunikációs zavart úgysem okoz, ugye. Erről meg az jutott az eszembe, hogy a magyar suliban négy színes fakanál segítségével próbálják a gyerekeknek megtanítani a névelőket, mint a német nyelv mumusait (hahhh, pedig mennyi minden egyéb is van, sokkal fontosabb) Fakanál, ez jó, szerencse, hogy nem beléjük verni próbálják, elnézést... Szóval elmélkedem itt a túldimenzionált névelőkről, hallanák Mo-n Benit beszélni, néha ő is csak találgat, a der sűrűn befutó, az itteni iskolában meg mindig kinevetnek, amikor aggódom, hogy ez nem okoz-e majd gondot a tanulásban. És az is eszembe jutott erről, hogy a minap a bölcsiben a gondozónő, akit Natalia-nak hívnak, és származását tekintve orosz, de itt nőtt fel, következetesen der Krokodilt mondott. A német gyerekek hadd dolgozzanak, hogy akkor hogy is van ez???
3 megjegyzés:
az osztrakok inkabb elnyelik, vagy ha ragozasnal muszaj, akkor ok is hasra utve bemondanak egy den-et, de azt is inkabb csak halkan.
es boldog masodik szulinapot (akkor ez egy ilyen tobbnapos unnepsegsorozat?)
Nh-né, ugye, én sem értem, hogy miért rémisztenek mindenkit a névelőkkel, a kommunikáció egyik legelhanyagolhatóbb eleme, és mégis, otthon mintha csak ebből állna a német... :-(
Az ünneplésről, igen, a 21-e "nemhivatalos", de mi ezt nem hagyjuk feledésbe merülni :-)
ugye után kérdőjel, valahogy így: NH-né, ugye?
Megjegyzés küldése