2009. november 28., szombat

1. Advent

Itt az advent. Basszus, repül az idő, azt sem tudom, kinek mit adhatnék Karácsonyra, mindjárt itt a Mikulás, te jó ég, már csak egy hét…

Benjámin teljes adventi lázban ég. Már napok óta csak és kizárólag karácsonyi zenéket hajlandó hallgatni, és beugrott neki a szinte már pavlovi reflexként működő „bastelezés“, azaz rajzolás-színezés-vágás-ragasztás-festés-mázolás-hajtogatás és társai. Ez Rebekával most egy kicsit nehezen megoldható, így az első adventet sikerült is éktelen veszekedéssel köszönteni. Anya, most akkor almából akarok Mikulást csinálni. Itt van. Csak kifúrod-összeszúrod-rárajzolod-megragasztod-összekötöd és már kész is.

Jó, csak megetetem Rebust és utána csinálhatjuk is. Neeeeem. Most akarom, hogy kifúrjad-összeszúrjad-rárajzoljad-megragasszad-összekössed. Rebeka utána is ehet.

Mély levegő. Beni, hallod, hogy mennyire sír, már nagyon éhes, ő még ici-pici, nem tud várni. Te már nagy vagy és okos, és tudod, hogy kifúrom-összeszúrom-rárajzolom-megragasztom-összekötöm, csak annyi időt adj, hogy Rebekát megetetem, hallod, hogy mennyire sír, már nagyon éhes, ő még ici-pici, nem tud várni.

Na. Itt megakadt a lemez. Ezt még azt hiszem kétszer eljátszottuk, aztán elszakadt a cérna. Mindkettőnknél. Gyöngyözik a homlokom. Szép kis Karácsony lesz.

Nincsenek megjegyzések: