Lezárult a költözés

Végre-valahára. Nem volt egyszerű, de most már a lakásnak is otthonoslakás-formája van. A két gyerekszoba is pompázik, mindennek meg van a helye és szépséges és tágas. Azért még meg kell szokni, Beni kicsit nyűgös, mert messzebb van az iskolától, de kárpótlásul rollerrel járhat... Ma - 2 hét után - újra van netem, telefonom, visszatérhetek a nagy virtuális vérkeringésbe. Majd teszek fel fotókat, ha már készítettem. De, ugye, amíg nem tökéletes, addig nem fotózom :-D...

Tanár úr kérem...

Vétettem egy hibát a tesztben. Nem tudom, hogy hogyan fogok így tiszta lelkiismerettel németként tovább élni. Ígérem, a gyerekeimnek megtanítom a helyes választ. Úttörő becsszóra.

A két pártot, amit az SED 1946-ban erőszakkal magába olvasztott, KPD-nek valamint SPD-nek hívták. 

Jól jegyezzétek meg!

(Tudnám, miért b@ssza a csőrömet, hogy 10 perc alatt 1 hibát vétettem, 33 kérdésből, miközben eleve elég 17 kérdésre jól válaszolni ahhoz - egy óra alatt -, hogy magába fogadjon a német állam... És egyébként fingom nincs arról, hogy mi az a KPD, és valahogy el is felejtettem korábban megnézni. Vagy megnéztem, de már elfelejtettem. De NEM TÖK MINDEGY???!!! Hülye maximalista pinusz vagyok, az az igazság :-DDD)

Akit érdekel, mert vicces és érdekes is amúgy: teszt

Itt a Húsvét 2.0, avagy...

...Istennő vagyok. A konyha tündérkirálynője. Elájulok magamtól, annyira jó vagyok.

Kalács nyersen 2.0

kalács készen 2.0

Oké, másik recept volt, és bevetettem a boszorkányságot is, nevesen a ráolvasást, ami segített (hólyagosodjál már, b+, mert a kezem már hólyagos, de már neked is kéne. Hólyagososdjáááááááááál. Hóhólyahagosodjáhááááááál!!! Azott egy hólyag? Egy hólyagocska? Nem, a kezem. Ja. De ott, ni mán, az, az ott bizony... akkor most pihenjél.) 

Így hát ez a példány már igazán finom és puha is lett, nyam-nyam. 

Itt a Húsvét

Egyfolytában főzök-sütök. Kicsit élvezem, hogy magam vagyok, és teljes odaadással, csak a konyhára koncentrálva csinálhatom mindezt, rég volt már ilyen. Ma pl. fonott kalácsot készítettem. És annyira, de annyira meghatódtam magamtól... Már fogalmaztam is a poszt címét: Istennő vagyok. Vagy: A konyha tündérkirálynője. Vagy hogy: Elájulok magamtól, annyira jó vagyok, szóval valami ilyesmi. 

Mert egyszerűen gyönyörű. És az én két kezem munkája. Nézzétek ti is, ámuljatok és lássatok csodát:

ilyen volt

ilyen lett

Mondjátok, hogy nem egy csoda. Na ugye. 

No. Az egész posztból mégsem lett semmi. Mert a külcsín, az még megvan, de a belbecs... Nagyon száraz, de vannak benne mégis olyan furcsa részek a fonatokba sodort vajtól, és mikor kivettem a sütőből összeesett, és különben is, "ha megdobnak kővel, ezzel a kenyérrel  kaláccsal dobj vissza". 

Szóval ezért ment el a kedvem az önajnározástól. Ettől függetlenül azért mégis istennő vagyok. Meg a konyha tündérkirálynője. Azazhogy elájulok magamtól, annyira jó vagyok. 

És holnap csakazértis újra megpróbálom.