2011. augusztus 30., kedd

Kiválóan teljesített

Az én fiam! Az én fiam!

Ez a bizonyítványa a magyar iskolában, záróvizsgával.

Az én fiam!

2011. augusztus 25., csütörtök

Kukának, de más is olvashatja :-D

OK. 

Na jó, szóval az van, hogy itt a végső hajrá, holnap tekerek a gyerekekért, és pánikolok, mert ugyan már csodaszép a lakás és abszolút gyerekfogadó-képes, de még nem tökéletes, érted... És ezért csak szívom magamba a bejövő kedvességeket, de a pánik nem enged adni is, most csak azért kapcsoltam be, hogy megnézzem, milyen idő lesz ma, ugyanis tegnap estére bejött a várva-várt hidegfront (figyelem, ez azt jelenti, hogy nemsokára Magyarország is fellélegezhet, itt szombattól egész jövő héten nem megy húsz fok fölé a hőmérséklet, készítsétek a kabátokat!). Szóval ma még ér a miniszoknya szexi nyári fölsővel, de holnaptól bundabugyi... Na és tessék, nem mehettem el szó nélkül a kommented mellett és igazad van, de most rohannom kell dógozni, estére majd kicsit hosszasabban magyarázkodom, kisdobos becsszóra! 

2011. augusztus 20., szombat

Kőőőőőőtözéééééés

Na jó, elköltöztem. Most már csak apróságok vannak, de hogy én azokat hogy utálom! A munka kicsit lazább volta héten, így próbáltam a régi házban sokat dolgozni, de kicsit én is kilazultam, elfáradtam, no. Jelenleg a legjobb barátom a 120 literes kukászsák (Kbúvár, érdekel? :-D). 

A gyerekeket egy hét múlva hozom vissza Magyarországról. Már nagyon, nagyon hiányoznak. Tündéri levelet írt nekem Beni (igazit, postán), idézem, szó szerint: 

Liebe Mama
du felst mir.
Ich mag dich sehr.
Aber ohne dich machts kein Spaß.*

Jahahahahahahahaj. Nagyon hiányzik. Rebes is nagyon hiányzik. Az illata, a haja, a puha kis pofija, az állandó vigyorgása, jahahahahaj. Már csak egy hét, és az nagyon gyorsan elszáll. 

Hát most így állok.

*Kedves anya hiányzol. Nagyon szeretlek. Nélküled nem jó.

2011. augusztus 3., szerda

Elnézést

Bocsássatok meg, nagyon sűrű heteim vannak... Költözés kellős közepén vagyok miközben éppen reggeltől estig dolgozom egy nyelviskolában. Igen, képzeljétek el, felvettek egy nyelvsuliba dolgozni, és németet tanítok. Eddig gyerekeket tanítottam, 6-8 éveseket, még a héten vannak, de aztán jönnek a majdnem-tinik... És egy nyelvsuliban nyáron ugye főszezon van, szóval munka van rengeteg: délután szintén nyelviskolás keretek között privátórátadok, napi 5 órát! Durva, azagyam kissé amortizálódik estére... A gyerekeim holnap indulnak Magyarországra az apjukkal és a nagyival, én pedig maradok sok-sok pénzt keresni és élvezni, hogy újra a szakmámban dolgozom.

Unkúl hobbi kicsit pihen mindemiatt, no meg a blog is, amint azt valószínűleg észrevettétek, de keddtől az új lakásban is lesz netem, és akkor talán pótolhatok (hehehe - meg költözöm továbbra is - hihetetlen, hogy az ember mennyi sz@rt képes felhalmozni maga körül).

Addig mindenkinek puszi, és ígérem, rendezem soraimat és aztán újra blogolok tisztességgel.