Beszerző körút

Tegnap beszabadultam egy kreatív- és hobbiboltba, ma pedig egy gyöngyfűzősbe. Durván bevásároltam, de ennyi minden szépséges "nyersanyagnak" egyszerűen nem bírok ellenállni, főleg, hogy a töredékéért vehetek itthon ilyen bizbaszokat, mint Németországban. A nyugati jólét kérem: a hobbi, az hobbi, baromi sokba kerül, ha nem hobbi, csak tetszik, vedd meg fillérekért a boltban... Na szóval, íme a zsákmány: 

A fejemben már mindet átalakítottam, felhasználtam, és gyönyörködöm bennük, a valóságban azért ez el fog tartani egy ideig, de megpróbálok kitartani sziklaszilárdan, és új dolgot most addig nem veszek, amíg ezeket m a r a d é k t a l a n u l  fel nem használtam... 

Így március végén ez kéne, hogy legyen az újévi fogadalmam. Még jó, hogy nem az, így nem is muszáj betartani...

Azért alkotok is

Igen, most van időm, és alkotok továbbra is. Ez az ötlet nem az enyém, az övék, és gondoltam, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Persze közel sem ugyanolyan a minta, de igyekeztem jellegében visszaadni, azt hiszem, az sem nagyon sikerüllt, de nekem tetszenek a prototípusok:

A képeket a telefonommal csináltam, nem csúcsminőség, de szerintem látszik, hogy mit akartam...

Felavatás

Tervezgettem, hogy hogyan is avassam fel a töltőtollamat. Valami különlegeset akartam írni vele, szépet, lassan és megfontoltan, az irl naplómba természetesen. A toll is, a napló is mindig nálam van a táskámban, hát elindultam Rebekával a szépséges napsütésben játszótérre, hogy amíg ő legel, addig én majd megírom az első bejegyzést A tollal. A játszótéren ott volt egy nagyamama is a kisunokájával, akivel a bölcsiből ismerték egymást Rebussal. És mit ad az ég, a nagyi magyar volt, úgyhogy egy jót beszélgettünk.

Egyébként a tollamat is felavattam: egy letépett papírfecnire felírtam a telefonszámomat, hogy el tudjanak érni, ha társaságra vágynak a játszótéren... 

Vettem...

... egy igazi, szépséges, csinos és értékes töltőtollat magamnak. Már alig várom, hogy kipróbálhassam. Csodaszép, tényleg, nézzétek. Az ezüst színűt nézzétek. Chaque mot est une pensée. Hát nem nekem készült? 

Plusz-mínusz

Volt ma már minden, és még nincs vége a napnak... Írok az eddigi pluszokról, fő a pozitív látásmód.

1. Az edzés ma szuper volt. Jól is ment, és jót is játszottunk, én úgy hívom, "kill the trainer", hát, majdnem sikerült, de azért a majdnemen mindig ott a hangsúly...

2. Odaértem utána időben, ahova mennem kellett.

3. Süt a nap.

4. Kaptam fonalat, így nem kell izgulnom, hogy pont nem lesz elég, hogy befejezzem "másoknak", amit ígértem, sőt vettem egy csomó ugyanolyan fonalat mindenféle más színben, olyan csábítóak voltak (basszus, így aztán soha nem lesz rend a dolgaim között - ja, bocsánat, pluszokpluszokpluszok, ommmmmmmmm).

5. Nem vettem parkolócédulát, mert nem volt apróm és nem büntettek meg. 

6. Az úton hazafelé előttem állt meg szabálytalanul egy bazinagy teherautó, a sofőr kipattant a bazimagas vezetőfülkéből, és kilógott a hájas segge a gatyájából (ja, bocsánat újra, pluszokpluszokpluszok, ommmmmmmmm). Na jó, ezen már csak röhögni tudtam, nagyon gáz volt. 

7. Most még kicsit horgolok, míg Rebes alszik és Beni mesét néz. 

Még ez is...

És mindig azt hiszem, hogy olyan eredeti vagyok, holott nem, csak középszerű és semmiképp sem egyedi...

Nem nem, nem provokáció, nem várok vigasztaló, jajj, dehogynem, olyan, de olyan eredeti, kreatív és mittoménmivagy kommenteket, őszintén, komolyan mondom!

Erről jutott csak az eszembe.