Kedves naplóm...

... sokminden történt az elmúlt napokban, nagy volt a jövés-menés, főleg Jézuskából kifolyólag. Kezdeném az elején, de az már mintha fényévekre lenne, holott csak négy napja volt. Szóval szerencsésen megérkeztünk. Majdnem minden a terv szerint ment, kivéve Beni last-minute betegségét, vagy nem is tudom, mijét*. Az út hosszú volt, mint mindig (kicsit hosszabb), de a gyerekek remekül bírták. 

A pihenés nagyon jót tesz, itt van minden nagyszülő, fele a háztartást, másik fele a gyerekeket terelgeti - a legszebb a karácsonyban, ma 11-kor keltem, irigyeljetek! Azért ne olyan nagyon, mert ahogy ígértem, elkezdtük Rebes "nevelését", mikor máskor, ha nem 24-én éjjel (fúj, gaz, galád szülők, de amikor felébredt, még olyan nagyon frissnek éreztem magam, hogy egy életem, egy halálom, bele kelett vágni...), úgyhogy éjszakánként buli van, de határozottan látszik a javuló tendencia. Hátha, hátha, hátha sikerül, és rendeződnek az éjszakáink. Nagyszülők nélkül nem bírnánk, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik. 

Sokat horgoltam is, mindenkinek került saját készítésű ajándék. Jó lecke volt, mostmár tudom, hogy jövőre kinek nem érdemes, és ki az, akit év közben is lehet kápráztatni... Ilyeneket csináltam, mindenféle színben, ez csak egy kis ízelítő:

Hú, most látom csak, az a sötétkék hópehely de csáléra sikerült...

Az egészet gyakorlatilag egy az egyben Mesitől "loptam", remélem vigasztalja a tudat, hogy amióta közhírré tette a titkot, azóta én folyamatosan rá gondolok, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm! Élvezet csinálni, élvezet adni, nem is tudom, mi lesz, ha már nem kell többet készítenem belőle.

Hát, nagyjából ennyi most hirtelen, majd biztos írok még, amikor valami nagyon fontos megint az eszembe jut. Addig álljon itt egy szép kis karácsonyfa, amit a kedves barátunknak, akivel egy ideje IRL (LOL! :-D) megosztjuk az életünket, ajándékba készítettünk, hogy ne legyen olyan nagyon egyedül az ünnepek idején. 

Oh Tannenbaum...

*kedd éjjel sokat hányt, abból egy keveset az ágya magaslatából a már összecsomagolt bőröndbe, hehe.

Nagyon boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

klikk

Pánik a köbön

Újra pánik a köbön, mindjárt indulunk, újra sűrűn havazik, pakolnom kell, a pincében kell pakolnom feltétlenül gyerek nélkül, mindjárt mehetek érte a bölcsibe, a virágos elb..ta a rendelésemet, ott kellett hagynom, mert így nem kell (sajnálom, ez van, eltolták, nem ezt kértem, pánikpánikpánik, most mi lesz, fontos lett volna ma), rohangálhatok ezért is, nem tudok annyi csokit magamba tömni, hogy ne uralkodjon el rajtam az a pánik, amitől már megbénulok...

Ja már késő, itt picsogok gép előtt ülve bénán, miközben még másfél órám van... An die Arbeit!

A 15. hónapot...

sajna még mindig betegen töltötte be Rebeka, igazából nem tudom eldönteni, hogy jól van-e avagy sem, vannak egyértelmű jelek, hogy beteg (hasmenés), de amúgy viszont jókedvű és továbbra is egy pillanat alatt szedi apró darabokra a lakást, hogy aztán angyali mosollyal vegyen le a lábamról... Éjszaka nem aludt jól, a végén harmónium-pózban* "nosztalgiáztunk"**, így sikerült megnyugtatni és elaltatni, ami, tekintve, hogy több, mint 13 kg, nem kis teljesítmény volt tőlem... Holnap talán okosabbak leszünk orvos után, remélem lassan-lassan meggyógyul, mostmár kicsit aggódom.

* Én hanyatt, ő pedig a hasamon hason. Gyerek szuszog, anya piheg. És még az orromat is csikizte a kócos kis  haja... jaaaaaaaaaaj

** újszülött korában aludtunk így, de akkor csak 3 kg volt :-s

Bréking!

Jujjjjj, rossz gombot nyomtam, amivel sikerült eltávolítanom az összes megjegyzést! Ne haragudjatok, a fejemben itt van mind, ezer bocsánat, hülye vagyok, nem igazán értek hozzá, igaz most már ezt is tudom... Nem direkt volt, hanem bénázásiból! És személyes indulaltok mégúgy sincsenek mögötte. Hülye vagyok, hülye vagyok, hülye vagyok....

Lilák

Elkészült két lila is, ismét ajándékba, Rebus óvónénijeinek (vagy hogy is mondják ezt - bölcsis néni, vagy mijaszösz, mert nem dadusok). Nem, nem vagyok annyira stréber, hogy külön vigyek nekik ajándékot, csak annyira, hogy egy másik anyukával együtt elvállaltam a csoport szülő-képviseletét (szmk? kettesben?), és vele együtt találtuk ki, hogy ez milyen szép ajándék lenne a csoport nevében, én pedig szívesen csinálom... Na, sok a szöveg. 

Közben Hencsi is megkapta az ajándékot tőlem, örülök, hogy örül :-).

NH-nénak, ...

... szeretettel, köszönettel.

     

A sapka felnőtt méret, csak Rebes nagyon szeret mindent felpróbálni, így ezt is. Igen, majdnem jó rá, szépen lehetett fényképezni is a sapit a fején, de én tudom, hogy van ott még hely...

Van abban valami...

...bájos és megható, amikor egy pici gyerekkel (olyan másfél év körülivel) összebújva alszol egy szűk kanapén, aztán hamarabb ébredsz föl, hogy láthasd a kisimult, rózsás pofiját, az izzadt, csapzott kis haját, és azt az áthatolhatatlan nyugalmat, ami persze kb. 2 másodperc múlva mégis megtörik és csap át valami másba. 

A hiba a képben sajnos ott van, hogy a rózsás kis pofi a láztól rózsás, a haja a láz okozta izzadástól csapzott, és a nyugalmat nem én, hanem az a fránya köhögés zavarja meg...

Az első mondat...

... a gyönyörű, színes, csillogó és kiérdemelt töltőtollal, ami mellé a tanító néni még egy csodaszép (na jó, nem, de komoly) füzetet is ajándékozott, a következő lett: 

Höjte war der gans Scheiser Unterisch!*

Csodaszép, kerek, már-már gyöngy betűkkel írva. 

*Kb: A mai nagyon szar tanítási nap volt.Fülig Jimmy módra.

Íme, ő

Nem gondoltam volna, hogy egy egész iparág épül erre (is). Ez itt éppen egy kezdő, jobbkezes 7 évesnek való töltőtoll, a kiválasztott, amivel nekivághat Beni a radírozhatatlan, javíthatatlan betűk világának... Jövőre majd vehetünk 8 éves középhaladóknak valót, mígnem egyszer csak eljutunk a csúcsra.

Egyébként külön büszkeséggel tölt el, hogy nem a sztereotíp fiú-kéket, hanem a zöldet választotta. Sőt, bezzegelhettem megint, mert a boltban az eladó is megdícsérte, milyen szépen ír. Tényleg szépen ír, sok lány megirigyelhetné...

Golyó

No, itt a golyó leírása, meg egyáltalán, a füzérhez a praktikák :-D

Kétféle fonallal dolgoztam: Cataniával és Anchor Aristával, valamint három különböző méretű tűvel: a szíveket Catania+Arista mixszel és 4-es tűvel, a golyóbisokat Cataniával illetve Aristával 2-es tűvel, a csillagokat pedig csak Cataniával horgoltam és 3-as tűvel. A csillagok közepe műanyag függönykarikából van, ha jól emlékszem a 16 mm-esből. 

A golyóbisok vattagolyókból lettek, háromféle méretben: 35, 30 és 25 mm-es. A 35 mm átmérőjű bogyót 11 erp-vel kezdtem, 2. sor duplán, 3. sor 1 1x, 1 duplán, 4. sor mindenhova 1x, Aztán ugyanígy fogyasztottam visszafelé. 

A 30 mm átmérőjű bogyót szintén 11-gyel kezdtem, de csak 1 sor szaporítás volt, ha Cataniával horgoltam. Készült Aristából is ez a méret, azt 9 erp-vel kezdtem, és 3 sor szaporítással csináltam, úgy mint a Cataniás nagygolyót. A kicsi golyókat csak Aristával horgoltam körbe, és szintén 9 erp-vel kezdtem, de csak 2 sor szaporítás-fogyasztás lett. A végén néha kifért az erp-s sor, néha viszont rp-vel kellett befejeznem, ez mindig adta magát... 

Egyébként igen, a golyókat nehéz volt megcsinálni, éppen azért, mert valahogy minden egyes darabnál a végén "passzintani" kellett, pedig azt gondoltam volna, hogy egy golyót körbehorgolni sima ügy... Hja, és a másik szívás, a tobozokat átfúrni. Bevallom, ahhoz férfi segítséget kértem, és mindegyik csálé lett. No nem a férfi miatt, hanem mert ha középen fúrtuk meg a tobozokat, akkor szépen leestek róla az "ágai" (vagy minek is hívják azokat...)

Ez is elkészült

Egy gyerekszoba falára. 

Mandalák innét.

Füller-Kind

Beni, elsők között az osztályában, Füller-Kind* lett. Holnap megyünk töltőtollat venni, jobban izgul, mint a Mikulásünepség előtt, én pedig már megint bezzegelhetek. Meg dagadok a büszkeségtől, vele együtt. Naná. 

*Füller - töltőtoll

Nem szeretnék...

...soha úgy nyerni, és többet így veszíteni az életben.*

A mű megtekinthető itt (ha már ott, ahova készült, csak nyertest hirdettek, a többi munka készítőjét nem nevezték meg...)**

*sztori nincs, ne kérdezzetek.
**Bréking: de már igen

Hozzánk a Mikulás...

...csak a manóit küldte.

Azért nekünk így is  jó :-D

192.

Ezt megmutathatom, mert akinek készült, az csak akkor néz bele a blogba, ha egyáltalán, ha nagyon-nagyon-nagyon unatkozik a munkahelyén:

Ez egy ugyanolyan tábla, mint amit magunknak készítettem korábban, csak más a fonal és a színek is kicsit erőteljesebbek. Nekem azért tetszik. A tábla maga is sokkal vékonyabb, ezért nehéz volt szépen rápasszintani a horgolt keretet, de a jó öreg teknokol kisegített, szerintem ennyit még ér csalni... Horgo-blogos virág továbbra is rulez!