Ma egy ilyen nap van

Mármint bőgős, annak ellenére, hogy megígértem, ebben a hónapban többet már nem, de mégis, ugorgyon, aki már nem bírja...

http://wondrlanding.blogspot.com/2010/09/szeretetvarazs-takarok-atadas.html

Panik hoch 3

Megvolt az első szülői a suliban. Második osztály kérem, itt már nem babra megy a játék, itt már a második félévben osztályzatok is lesznek, amik majd jól beterelik a gyereket egy alagútba, aminek a végén vagy reflektorfény, vagy mondjuk csak egy kis teamécses világít. Eddig nekem mindenki azt mondta, hogy a gyerekem szuper jó meg okos meg mittomén mi, de már magam sem hiszem el, hogy ez sima ügy lesz. Alighogy leírtam aggályaimat a hülye névelőkről és túldimenzionáltságukról (húúúúú, azért ezt a szót bosszúból bedobom a következő magyarórán, hehehe), rögtön lecsap a sors keze, és közli a tanítónéni, hogy bizony idén már tanulják és tudni kell  majd a jó jegyért. A többi néma csend.

Próbálta oldani a migrációs háttérrel rendelkező (gy. k. külföldi) gyerekek szüleinek feszültségét azzal a mondatocskával, hogy hát őrülten hangzik, de a német anyanyelvű kölyköknek is akad némi bajuk a névelőkkel, de ettől csak mélyebb lett a csönd (lehet, hogy nem jól értettük????).

És ez csak a német volt, utána jött a matek. Kicsit kiengedtem, hátradőltem, a fiam matekból penge. Mi van? Szöveges feladat? Aha, olvasni kell tudni. Ha már tud, akkor nem árt érteni is azt, amit elolvas. És ha mindez együtt áll, akkor meg kéne oldani a feladatot. Izzadok, basszus. És erre jön a differenciált matekdoga, bal oldalon a nehezebb, több pontot érő, jobb oldalon a könnyebb, de kevesebb pontot érő feladatokkal, gyerek döntse el, hogy melyiknek mer nekiállni. Jesszus. 

Jön egy anyuka, jócskán elkésett, de neki alibije van, az iskolában negyedik osztályt tanít éppen, ő is szülőit tartott. Mintegy végszóra érkezett fenti témákban, rögtön le is támadhattuk, hogy mi a tapasztalat a 3-4. osztályban, azért ő némileg nyugalmat tudott hozni reszkető lelkünknek, érezte, hogy ez most kell: vágni lehet a feszültséget és messziről érezni a rettegés szagát. 

Nohát, nagy levegő, még egy mini Schokokuss, vagy kettő, na jó, amíg van, és aztán kalandra fel...

Egy éve

http://www.youtube.com/watch?v=gm_5gcH4vEI&feature=player_embedded

Ígérem, ebben a hónapban többet nem bőgök. De a gyerkők lefeküdtek, a fiúk sportolnak, szóval most lehehehehehehet. Pont egy éves a pecsét azon az íráson, amely szerint örökre hozzánk tartozik, a mi kis örökbabánk. 

Kedves életet adónk, ha olvasol, tudd, hogy minden nap gondolunk rád, soha nem fogunk elfelejteni, és kívánunk neked csodaszép és boldog életet. 

Schnappi

Délután bulihangulat kerekedett (á la Rebeka másik szülinapja, ami történetesen pont ma van), és ezt a dalt hallgattuk őrjöngve mi hárman. Erről eszembe jutott, hogy én innen tudom, hogy a krokodil az das Krokodil, amiről meg eszembe jutott, milyen görcsösen próbáltam ezelőtt kilenc évvel a német névelőket magamévá tenni, és milyen sokáig tartott, míg elengedtem ezt a névelő-parát, és ma már nagyjából leszarom, és érzésre megyek, kommunikációs zavart úgysem okoz, ugye. Erről meg az jutott az eszembe, hogy a magyar suliban négy színes fakanál segítségével próbálják a gyerekeknek megtanítani a névelőket, mint a német nyelv mumusait (hahhh, pedig mennyi minden egyéb is van, sokkal fontosabb) Fakanál, ez jó, szerencse, hogy nem beléjük verni próbálják, elnézést... Szóval elmélkedem itt a túldimenzionált névelőkről, hallanák Mo-n Benit beszélni, néha ő is csak találgat, a der sűrűn befutó, az itteni iskolában meg mindig kinevetnek, amikor aggódom, hogy ez nem okoz-e majd gondot a tanulásban. És az is eszembe jutott erről, hogy a minap a bölcsiben a gondozónő, akit Natalia-nak hívnak, és származását tekintve orosz, de itt nőtt fel, következetesen der Krokodilt mondott. A német gyerekek hadd dolgozzanak, hogy akkor hogy is van ez???

Csak sikerült, íme:

Mérleg

1 év

2 láb

5 szó (Beni, vau-vau, háló-háló, tessék /tessss/, ja-ja)

8 fog

sok haj

És még sorolhatnám, de nem tudom, mi mindent kéne számba venni. Azt hiszem maradok inkább az egynél:

1 csoda

1 elragadó kiscsaj

1 vagány báty

1 röpke év

1 nagyon boldog család

(és sajnos 1 db középfülgyulladás, pont e nemes ünnepre időzítve :-( )


És igen,
1 életet adó, akire mindig hálával fogunk gondolni, főként ilyen ünnepek alkalmával
1 egyesület, akikre a fenti állítás szintén igaz, csak nekik mindezt el is tudjuk mondani

Isten éltessen kislányom!

mz/x

Na, egy szuszra akkor: visszajöttünk szerencsésen, elkezdődött a suli, elkezdődött a bölcsi, háztűznézőben is voltunk, most nagyon izgi, lehet, hogy ez most talán a miénk lesz, de pssssszt, el ne kiabáljam, ahányszor rágondolok, annyiszor szorul össze a gyomrom, tényleg nagyon izgulok, az építészünk is meg volt elégedve, már amennyire ő elégedett lehet, de jó ismerős, szóval drukk-drukk, túl vagyok már egy szülőin is, és még előttünk a kis unokatesó beiskolázási bulija és Rebes szülinapja (!!!!), mindkettő csütörtökön, jól belegázoltunk a sűrűjébe így hirtelen. De így szép az élet, aszongyák (vagy úgy hallottam, vagy talán egy női magazinban olvastam?)....

Megkönnyebbülés

Anyaaaa! Szuper volt! És nekünk van a leges-legjobb tanítónénink az egész iskolában!

Szept. 1.

Lelkiismeret-furdalásom van, de nagyon. Elveszek másfél hetet a fiam nyári szünetéből. Ez olyan gáz. Ráadásul hajnal 3/4 8-ra kell ott lenni. Alig bírtam felébreszteni, aztán meg kirázni az ágyból, folyamatosan brummogott és dödögött, csak azt értettem mindenből, hogy nem akarok menni, olyan korán van, de hát erre készültünk már mióta, megvannak a könyvek, és csak játék az egész, neki legalábbis. És főleg nem mondhatom azt, hogy jól van, ha nem akarsz, ne menj, bár reggel óta agyalok, hogy lehet, hogy mégis ez lett volna a jobb. Aztán arra gondolok, hogy most mindenki iskolában van, sehol egy jóbarát, akivel játszhatna, hát neki is ott a helye, a gyerekek (barátok?) között, és az sem baj, ha tudja, milyen itt suliba járni. 

Néha azért magamat is sajnáltam, na, fél hetes kelés, hát hülye vagyok én???!!!! És itt ráadásul muszáj autóval járnunk, de legalábbis együtt, nincs keleti (nyugati) kényelem, hogy csak kirakom az ajtón, puszi-puszi én meg pizsizek tovább a bögre kávé mellett. 

A kocsiban egyszer csak azt mondta, hogy már jókedve van, és egyáltalán nem álmos. Akkor talán mégiscsak jó lesz ez az egész? 

Az évnyitó hosszú volt, Rebekával méghosszabb, megállapítottam, hogy azért a magyar himnusz minden körülmények között üt, még akkor is, ha éppen takargatni próbálom Rebes orbitális bukását, amit nagyjából a baaaaaaaaaaaaaalsors tájékán produkált, ciki volt. Illetve balsors. A tanító néni viszont látott már egyet s mást, végig kedvesen mosolygott, nagyon szimpatikus és segítőkész, mindenki hasfájására válaszolt, és csak amikor már az izgatott szülők elhagyták a terepet, akkor kezdte meg a tanítást. Még pusziszkodni is mindenkit beengedett a terembe, sőt szólt, hogy menjünk köszönni. Talán mégiscsak jó lesz ez az egész...